Hosszú idő telt el, mire elérkezett a megfelelő pillanat. Sokan látták a keresést, a kétségbeesés jeleit, az erővel fenntartott békét. Akinek szeme volt, látta a harcot, ami benne zajlott. Ö maga nem figyelt rá, nem akart figyelni magára, csak monoton vágta a fát nap mint nap. Zavarta, ha bármi is szokatlan, vagy az előző naptól eltérő volt. ilyenkor morgott magában, kereste a könnyebb utat. Voltak, akik csak azt látták, hogy valami nincs rendben, voltak, akik még nem érzékeltek semmit... de a betegség már rágta. Belülről...

Egyre többször látta az álmokat, egyre többször hívták a távoli dalok... Minden megváltozik, ha otthagyja addigi életét és elindul, akár rövid időre is... "Mi lesz veled? Miből élsz? Mi vár ott?" tombolt az érzelem és az egó. De Vándor érezte, hogy itt az idő, menni kell. Összeszedte bátorságát és elindult a csalogató énekek irányába. Sejtése volt csak, hogy mi várja, de érezte, mennie kell... Érkezése után felkereste a Csupakisbetűs nevűt, majd várt. Még nem volt kész a tanulásra. Még le kellett vetkőznie a görcsöket, a félelmeket, amiket magával hozott...  Az első tanítójával töltött nap után már megtört a páncél a lelkén. Előkerültek a régmúlt emlékei, előkerült a zsákból a régen megélt, vágyott, hiányolt anyai szeretet. Volt ott még sok más is, de az első nap erről szólt. Különösebb beszélgetés nélkül zajlott ez a nap, csak énekeltek és jelen voltak.. A következő napokban kapott időt a pihenésre és a tanulásra is. Sétált a természetben, figyelte a rezgéseket, mint aki új világot fedez fel, pedig már ismerős a környéken...

Csupakisbetűs nevűvel elindult, hogy átlépjen az új, tiszta jelenbe. Részese volt a szertartásnak, érezte, ahogy gyógyulnak a sebek, ahogy a fájdalom szűnik. Látta mások gyógyulását, látta hogyan gyógyít a gyógyító ember. Feltűnt a fekete - fehér bohócnak tűnő varázsló is, aki mindent visszafelé csinált. Éjjel beszélt, nappal aludt, visszafelé haladt...Vándor szeme rátapadt a Hayókára... egyszer itt tűnt fel, a következő pillanatban teljesen máshol...

A Csupakisbetűs nevű mesélt Vándornak egy Nagy Tanítóról... Lassan, óvatosan, kevés információt csepegtetve... De tudtára adta, hogy a Nagy Tanító most itt van és találkozhatnak vele. Mikor már harmadszor beszélgettek a Nagy Tanítóról, Vándor elhatározta magát, hogy találkozna a Nagy Tanítóval. A hét végére meg is szervezték a találkozást. Három éjen át tanít majd a Nagy Tanító énekeivel. Csupakisbetűs nevű figyelmeztette Vándort: a Nagy Tanító nappal és éjjel tanító, segít meglátni ki is vagy valójában! A választást meghagyja neked, a döntés a tiéd, te választod a nappalt vagy az éjjelt... De tanítása olyan erős, hogy aki rabja bármilyen szernek, egy- kettőre visszatér az életbe és egészségbe!

Vándor nyílt szívvel, elvárások nélkül ült be a körbe. A nagy tanítóval való találkozásra többen összegyűltek: volt ott messzi földről érkezett rizstermesztő és környékbeli gyógyulni vágyó is... A Nagy Tanító először kitisztítja a tested, hogy megláthasd saját magad. Szédülés, hányinger... és már itt is van!

Vándor szíve zakatolt, levegő után kapkodott... A nagy Tanító benne harcolt saját magával. Tisztította, oldotta a görcsöket. Hívta, csalogatta énekével, miközben a Vándorban lakó becsvágy, hiúság és hasonlók görcsbe rántották testét, kapaszkodtak belé, nem engedték szabadulni. A harc elkezdődött... A Nagy Tanító megmutatta Vándornak, hogy cseppet sem békés... Harcol önmaga ellen. A harcban Vándor egyenlőre alulmaradt. De nem adta fel...

Reggel érthetetlen módon kipihentnek és frissnek érezte magát. Várta a következő találkozást a Nagy Tanítóval. A Csupakisbetűs nevűvel ezen a napon is keveset beszélt... Úgy tűnt, az szándékosan kerüli a kontaktust. hagyja, hogy Vándor egyedül dolgozza fel az eseményeket.

Eljött az este és az újabb találkozás a nagy Tanítóval. hasonlóan kezdődött, de már gyengült az ellenállás... Vándor már tudta, hogy erősebb,de még mindig harcolt a benn lévő "ördöggel". majd a Nagy Tanító énekére figyelve, rájött, hogy nem kel többé harcolnia. Felegyenesedett, teste megnyugodott és ellazult. Körbenézett és egy új világ kapujában találta magát... A Nagy Tanító mindenhol ott volt. csendben odakúszott a Csupakisbetűs nevűhöz és elmondta neki, hogy már nem harcol. Az egy éneket énekelt, majd ráfújt a fejére. Vándor érezte, hogy az agya izzik.. Hihetetlen mennyiségű gondolat áramlott keresztül egy időben a fején, teljesen tisztán. Már látta, mit nem akart észrevenni eddig, mivel harcolt... nehezen, de el tudott aludni mire reggel lett...

A harmadik nap ellátogattak közösen a helyi piacra. Vándor hódolni akart szenvedélyének és szerzett egy közepesen erős pörkölt feketekávét, a napsütéshez mérten jéggel. Két korty után émelygés és hányinger volt a testének reakciója. Vándor olyat tett, mint talán még soha: kidobta a kávét, minden bűntudat nélkül. Ezen egész nap gondolkodott, hogy miért is van. Minden esetre, mikor visszatértek sátraikhoz, elvonult egy órára pihenni... estére Vándor megmagyarázhatatlan, irracionális félelmet érzett... nem tudta mi az, mitől fél, de tudta, ez a találkozás nagyon sokat változtat... Beszélt erről a Csupakisbetűs nevűvel, aki azt mondta mosolyogva, hogy ez teljesen normális... Vándor tudta, hogy ezt csak megnyugtatásképp mondta a Csupakisbetűs nevű, de érdekes módon tényleg kicsit megnyugodott...

Mikor a Nagy Tanító megérkezett, Vándor teljes testében remegett...egy idő után úrrá lett rajta a félelem, bár az okát nem találta. segítséget kért és közelebb húzódott a Csupakisbetűs nevűhöz. Az énekelni kezdett, amitől Vándor rángógörcsben tört ki. A tudatvesztés határán még érzékelte, hogy a hátán fekszik, négyen fogják le és énekelnek felette. szája száraz, zihál, nyelve mint a tapló... Nehezére esik levegőt venni...

a következő pillanatban már zihál megint, folyik róla a víz és ül szemben a Csupakisbetűs nevűvel... Furán lát, teste gyenge, de nyugalom árasztja el. gondolatai villámgyorsan cikáznak, éles,határozott gondolatai vannak, de hihetetlen mennyiségben... Mi történt?

A Csupakisbetűs nevű kérte, hogy üljön vissza a helyére. Innen megnézve, minden érthetővé vált: minden arról szólt, hogy megtalálja és elfogadja önmagát. Feje izzik, látása furcsa, gondolatai cikáznak, de hihetetlen nyugalom áradt belőle...