Friss ébredés után az iroda felé vettem az irányt, és lelkileg felkészültem a festés utáni rendrakásra. A hóval telített utcán felére csökkentek a parkolóhelyek, mert a hókupacok elfoglalták az utca nagy részét. Egykedvűen befúrtam autómat az egyik hókupacba, és jobb oldalon kimásztam... Elégedetten konstatáltam, hogy elférnek mellettem az utcán, tehát jó helyen van a járgány... Besétáltam az épületbe, várt a fél köbméternyi kábelkupac, az alattomos masinák és az asztalok, székek rendezetlen kupaca. Rövid szöszölés után kollégáim is megérkeztek. Gábor segített felszámolni a kábeldzsungelt, és rögzíteni a megfelelő helyekre a pont oda kellő drótokat. Kriszta aggódva kereste méregdrága porrongyát és figyelte a káoszt. Egy óra elteltével tesztüzem... Fax, telefon és internet működik, bár Kriszta gépénél még nincs áram... Gábor a tesztüzemet kihasználva függőségének engedve híreket kezdene olvasni az indexen, ha nemtetszésemnek hangosan, legalább is őt megzavarva nem adok hangot. Vigyorogva feláll és folytatjuk a munkát... egy dohányszünet közbeiktatásával. Még jól viselem, de nem tudom elhinni, hogy a szanaszét heverő dolgok között, képes volt leülni híreket olvasni...
Fél tizenegyre ki kellett "szaladni" a Lehel útra egy kórház légtechnikáját megnézni,mert valami bűzlik... Hát mit mondjak... tényleg. A kollégák, akiket bevontam a nagyszabásúnak ígérkező projektbe már az elején jelezték, hogy érdekes a feladat, de a kórházaknál soha sincs semminek gazdája, és pénz se nagyon van semmire... Azért nekiindultunk körbeszaglászni... A gondnokféle igen lelkes volt, egy óra elteltével alig bírtuk rávenni, hogy hagyja már abba a kórtermek vizsgálatát, az első kettő után már nem szolgáltatott új infót a szaglászás...
Innen szabadulva vissza az irodába és kiderült, hogy Gábor a két hét múlva kezdődő téli olimpiát az irodában tévén akarja nézni... Hát mit mondjak... kiakadtam. Nem értem, hogyha egy ember a maga ura, akkor miért nem mer otthonról dolgozni, esetleg otthon maradni, és miért kell tévét vinnie a munkahelyére, hogy sportközvetítést nézzen... Mondtam neki, hogy nagyon nem tetszik az ötlet és kihajítom a tévét az ablakon... Nem hatotta meg. Nem akar otthon maradni, és nem tud otthonról dolgozni, mondta... Nem értem... Talán elzavarja a felesége otthonról, ha nem indul el dolgozni?! Reggel nyolc és tíz között úgyis csak "bútol", híreket olvas...
Na mindegy... Inkább elmentünk Krisztával az Ikeába polcot venni... Menet közben már ráébredtem, hogy veszettül elcseszte a kedvem ez az intermezzo... Szenvedett a taxis előttem - jól ledudáltam, szerencsétlenkedett a konténeres autó - jól kikerültem, és nagyon nem éreztem jól magam...
Rá kellett jönnöm már megint, hogy Gábor igen nagy hatást gyakorol a "türelmi zónámra". Nem dobott fel, hogy így felbosszant valami... Délután még volt lehetőségem bosszankodni, amikor a hótól szűk utcában sakkoztunk az áthaladásért...
Kikapcsolódásként függönyvásárlás és sörözés történt hirtelen felindulásból, mivel az enyhítő körülmény...
A nap bizonyítja, hogy az ember gyarló és emberi, legyen bármilyen spirituális fokon... A különbség az, talán, hogy előbb gondolkodik el, hogy hülyeség mérgelődni... de ha olyan jól esik....
