Avagy a tanítóvá válás segít feltörni a régen, észrevétlenné kövesedett, apró homokszemnyi problémahegyeket

Errefelé minden rendben.. mondtam, ha ki akartam térni a válasz elől, de a tükörben láttam, nem stimmel valami... "Túl mélyek a gödrök a szemed alatt és sápadt is vagy... Mellesleg bezárkózol és fáradtan ébredsz... Valami nem kerek."

Ezek a megállapítások majd egy hónapig kerülgették a hangos kifejeződést, míg elő tudtak törni. NApi rutinná vált minden erőmet összeszedve megtartani az egyensúlyt, fenntartani a zajongó bensőt elhatároló láthatatlan acélsodronyt. Ez azonban nem fenntartható emberi erővel, egészséggel huzamosan. Észrevettem...

Kerestem az okot, amíg lehetett úgy keresni, mint ahogyan édesanya játszik bújócskát gyermekével: pontosan tudja, hol rejtözik a kicsi, de látványosan nem ott keresi...

A játék engem is kifárasztott, majd szusszanva a sok feleslegesen lefutott körtől, megálltam és egy jóbaráttal - magamat is meglepve - megfejtettük az alap problémát.

"Felejts el mindent, amit eddig tanultál!" - mondta Yoda mester... ez az, amit nekem is észben kell tartanom. A magammal hozott régi példák, viselkedési minták gátolnak a boldogság megélésében. Kinyitni a szívem, lelkem, megbízni Társamban, magamban és kettőnkben, ritka nehéz feladatnak tűnik... de elkaptam, megvan és nem felejtem!

Megvan az érzés, a felszabadultság és a boldogság! Felgyorsulnak az események, lassulnak a rohanások, terjed a nyugalom és fogy a félelem. Kettősség járja át lényem: a felelősség mások iránt, és a szeretet iránti vágy. Az erő és a gyengeség, a csoda és az esendőség... 

Amit ma megtanulhatsz, ne halaszd holnapra! ... mert keményebb a lecke, ha magasabb osztályba jársz... A különbség mégis csupán annyi, hogy nem hagynak sumákolni... Ha valami nincs rendberakva, szólnak... fenntről..

Ne várd meg, míg kétszer szólnak...

:)