Vándor aznap este nem gondolta végig a napját. Fáradtan, kiégett aggyal zuhant párja mellé, hogy teste és lelke nyugalmat leljen.
Pár pillanat múltán teste ellazult, tudata elcsitult és elindult, hogy az álomnak nevezett kevésbé fizikai világban folytassa utazását. Mint mindig, amikor hasonlóan fáradtan feküst le, érezte, hogy emlékezőtehetsége cserben fogja hagyni, reggelre nem emlékszik majd az álombéli utazásra. Több alkalommal volt ez már így: rengeteg helyen járt, rengeteg emberrel találkozott, de csak kusza, megfejthetetlen foszlányok mardtak meg elméjében.Ez az utazás azomban más volt...
Reggel ébredés után még nem fogta fel, mi is történt éjjel. lassan ébredt, mintha csak perceket aludt volna a csata után. napját félvállról intézte, sodródott az eseményekkel. Délutára valami fura emlékkép kezdett előtörni tudata mélyéről: találkozott valakivel. Arcát, alakját nem látta - talán nem is volt fontos -, de felismerte. Néhány lényt tetteiről lehet leginkább felismerni,mert a róla szőtt mesék eltorzítják, hamisan írják le alakját. Vándor biztosan tudta, hogy kivel találkozott: A Fekete Utazó volt. Mindíg más alakban mutatkozik, sokszor váratlanul, hirtelen, néha lassan, látszólag szinpadias lassúsággal a végsőkig fokozva a feszültséget, de minden esetben más álruhában jelenik meg. Ahol megjelenik, ott valamely lény fejlődésében fordulóponthoz ér. Az Utazó az, aki kíséri ezeket a lényeket az új tapasztalás felé.
Vándor pontosan tudta, hogy neki még nincs dolga az Utazóval. Az Utazó azonban kiszemelte őt. Vándorlása kezdete óta elfogadta, és valamelyest megismerte talán az Utazót. Fekete leplét - mely néha fehér - távolról, közelről meglebbentve figyelte Vándort az útján és ismeretlenül is megbarátkoztak egymás jelenlétével...
Az Utazó ezen az éjszakán bizalmas információkat árult el Vándornak. Meglebbentette fátylát, sejthetővé tette útját. Próbára akarta tenni Vándort: vajon tényleg elfogadta őt? Mit szól, ha elárulja taktikáját, megmutatja utazásai egy részét?
Vándor veggel zavartan ébredt. Kavarotak az információk agyában, nem értette, miért is volt ez az álomkép. Ijesztő volt számára a gondolat, hogy részben akár, megtudja, a Fekete Utazó merre jár... Felkészültnek nem érezte magát erre, de pillanatnyi aggodalmát elengedte és bízott a mindennek értelmet adó felsőbb akaratban. Ha kell, hogy felismerje az Utazó titkát, akkor el is tudja viselni a tudást...
Emlékezett Tanítója szavaira: "Akkora feladatot sose kapsz, amit nem tudsz megoldani."
