Jacob reggel nyolckor futott be. A mikrobusza nyakig volt pakolva, így a hátizsákom már csak a fülkébe közénk fért be. Elindultunk a komp felé sietve, mert 9.00 kor indul; jó lenne elérni. Épp időben érkeztünk, de a komp csak 10.20-kor indult. Bő egy óra beszélgetés, amit többnyire Jacob irányított. Mesélt a Vegetarismoról és a vele járó tanulási folyamatról. Gyors témaváltás után kérdezősködött, hogy hogyan is élem az életem otthon, mit csinálok? Reikire terelődött a szó és elmesélte, hogy milyen reikisekkel találkozott. Elmesélte, hogy több reikis csoport felkérte, hogy tanítson nekik sámándobolást, de mindegyiket elutasította. Szavaiból kiderült, hogy ezek az emberek csupán "divatból" érdeklődtek és nem az igazi megismerés a céljuk. A beszélgetés végére megállapodtunk, hogy embereket ismer, nem a reikit. Mindenesetre örülök, hogy elfogadott és időt tölthetek a társaságában.

A kompon folytatódott a beszélgetés, majd Jacob szundított egyet. :)

Az út további részében megtudtam, hogy hogyan is fog kinézni a szertartás, milyen protokoll érvényes, és mire kell figyelnem. Alapvetően izgalommal és kíváncsisággal vártam az érkezést, jóllehet már egy - két dolgot hallottam a sundanceról, a személyes tapasztalás mindennél többet ér.

Úgy másfél óra utazás után beértünk Cortenayba. Rövid keresgélés után betértünk egy üzletközpontba. A pontos helyszínt Jacob ismerte, de az odajutást nem, így segítséget kértünk. Az üzletben senki, de a parkolóban egy fiatal srác tudott segíteni az androidja segítségével... Újabb fél óra utazás és megérkeztünk a helyszínre. Már ahogy a főutat elhagytuk, érezni lehetett a levegőben a változást: sűrű, szinte tapintható volt a levegő, nehéz, de mégis tiszta. Amikor ezen észrevételemet megjegyeztem, Jacob elmosolyodott. A terület egy fákkal körülölelt jókora tisztás, közel a tengerparthoz. kellemes napsütéses délután volt, három óra körül járt az idő. Jacob említette, hogy igyekeznünk kell, mert a törzsfőnök hokirajongó és délután öttől fontos döntő lesz, amit bizonyára nézni akar...

A kapuban leállítottuk a kocsit. benéztünk és Jacob azonnal izgatott lett: épp állítják fel a fát, amire még fel akarta kötni az imákat szimbolizáló fekete, piros, sárga és fehér szalagokat. A hajlott hátú hetvenes éveiben járó férfi villámgyorsan kiszedte a szükséges dolgokat a kocsiból és futásnak eredt. Közben intett nekem, hogy kövessem. Gyorsan megtettük a fát szegélyező körig ("tánctér") a körülbelül 200 métert, majd valaki intet, hogy még éppen nem késtünk le semmit... Gyorsan összefűztük a szalagokat, Jacob intett, hogy mondjam el én is a saját imámat, amit szeretnék a fára tűzni, majd besétáltunk a keleti kapun a körbe és felkötöztük a fára azokat.

Most volt csak időm körbenézni. Körülbelül harminc - negyven ember munkálkodott, nézelődött a körben és körülötte. A fa egy körülbelül harminc centi törzsátmérőjű jó nyolc - tíz méter magas fa, amit kivágtak, letisztítottak, hogy csak a hat méternél magasabban lévő ágak maradjanak rajta. A lombjai közé lettek felkötve a szalagok. A kiásott gödörbe, amibe a fa lesz állítva először némi dohányt és egy bika szívét helyezték el. ezután közös erővel függőlegesbe emeltük a fát és a helyére állítottuk. Ez a kör  és a szertartás középpontja. Az imák az égiekhez a fán keresztül távoznak, a tánc közben mindenki a fára koncentrál. A kör körülbelül 25 - 30 méter átmérőjű, a szélén ágakkal fedett rész van kialakítva, hogy a támogatók árnyékban tudjanak elhelyezkedni.

A körbe négy kapun keresztül lehet bejutni: a négy égtáj felől: a nyugati kapun fekete, a keletin sárga, az északin piros és a délin fehér szalagok voltak elhelyezve. A körön kívül a keleti kaput soha nem szabad keresztezni, mert az akadályozza a segítő szellemek érkezését. a keleti és a nyugati kaput összekötő képzeletbeli egyenesen a körön kívül, a nyugati oldalon helyezkedik el a tűz. Itt távoznak a negatív szellemek, betegségek. a tűz és a kör között csak a tűz őrzői tartózkodhatnak, ott az átjárás másnak tilos.

 a fa felállításával elkezdődött a szertartás. A táncosok vacsorát kaptak, majd elmentek pihenni. Mostantól négy napig se étel, se ital nincs a számukra... Jacobbal visszamentünk a városba megnézni a hokimeccset valami bárban. Négy nullra kapott ki a Vancouver a Bostontól, így csak a második lett a kupában.

Visszatérve Jacob magamra hagyott, mondván: menj és találd meg a saját élményeidet!...