A kapu kinyílt, az utasok beáramlottak a szűk folyosóra, ami a géphez vezetett. Minden szentimentalizmus nélkül, mintha csak a sarki boltba ugranék ki, indultam el a világ másik felére. Előre örültem a rám váró hosszú délutánnak. Számításaim szerint este 11-ig ragyogó napsütésben üldögélek, majd még egy kellemes délutánom is lesz.

Nagyjából így is történt

A megérkezéskor Kanada szigorú őre kikérdezett minden az utazással kapcsolatos dolgomról, de gond nélkül beengedett az országba. nem tudom, mi lett volna, ha mosolyogva visszafordít... szerintem picit mérges lettem volna.

A reptérről a hátizsákommal elindultam a szállásom felé. amikor átszálltam az egyik Sky Train vonalról a másikra, mindenki azt gondolta, most akarok a reptérre menni és visszafelé mutogatott. Rövid célmeghatározás után viszont kedvesen útbaigazítottak. A szállás ugyanaz, mint két évvel ezelőtt és semmit nem változott. A hostel tulajdonosa még emlékezett rám. Lepakolás és telefon aktiválás után séta a környéken, hogy felidézzem az emlékeket a helyi dolgokról. Este azért éreztem a fejemen az időeltolódást.