Vándor felismerése pajzsa szelekív voltáról...

A Vándor találkozott már élete során sok furcsa szerzettel, megtanulta, hogyan védje magát, másokat a rettegett Naezmik világában, az érzékelésen túli érzékelés ködös fátyolát fellebbentve csibészkedő manók és lények tréfáit már felismerni vélte, ám egy napon, egy átlagosnak ígérkező szombat délelőtt fura dolog történt...

Vándor és Társa elindultak, hogy a rendes beszerzéseket elintézzék. Kellett némi laktóz-származék, maláta és rostanyagok a következő kalandokra való felkészüléshez. Ezek beszerzésére a legkényelmesebb felkeresni a Köd Völgyében lévő TErmelőSorvasztó Cinikus Orgazdát.

Az Orgazda feltűnése a Köd völgyében már idejekorán vegyes érzelmeket váltott ki az itt élőkből: volt, aki örült, mert egy helyen szerezhet be mindent, volt viszont, aki hangot adott nemtetszésének. A Völgy tanácsa, végül, félmegoldást fogadott el: fele akkora területet kapott az Orgazda, mint amekkorát akart, azt is egy kies láp maradványain. A lápot amúgy sem kedvelték nagyon, ott mindíg fura dolgok történtek...

Vándor tehát, hogy időt nyerjen, felkereste az Orgazdát. Többször volt már más Orgazdáknál, így tudta, hogy nem arra kell igazán figyelnie, amit lát. A lényeg és a kihívás az érzékelésen túli érzékelés ködös fátyolán túl rejtőzött...

Ahogy az Orgazda termékeit mustrálta, állig felvértezte magát a lélekrablók ellen: Pajzsát megfeszítve, napként sugárzó burokba vonta magát, így minden, ami kiszakítaná életerejét, megperzselődve semmivé lett, mielőtt elérte volna célját.

A beszerzés a szokásos módon zajlott: kiválasztotta a neki megfelelő dolgokat, módszeresen végigjárva mindent, nehogy valamiért vissza kelljen jönni. Társa összeakadt egy régi ismerőssel, beszélgetésbe elegyedtek, látszólag minden nyugodt és eseménytelen volt. Vándor figyelme lassan, észrevétlenül elaludt. Pár perc elteltével ingerülten eszmélt: kirabolták! Valaki, vagy valami, észrevétlenül körüllengte, elaltatta figyelmét, és megkerülve pajzsát, ellopta az erejét!

Ingerült lett. Cikáztak a gondolatai, miközben minden megmaradt erejét arra fordította, hogy a lehető leghamarabb kikerüljön az Orgazda területéről és újra visszanyerje erejét. Még észlelte, hogy körülötte többen ugyanígy jártak: csupa ingerült, türelmetlen élőhalott kóválygott körülötte. Hogyan lehetséges ez? Mit nem vett számításba? Volt már olyan, amikor csatát nyertek ellene, de mindig tudta, mi történik... Most azonban értetlenül állt a problémával szemben. Használta legjobb tudása szerint az ERŐT, ami eddig soha nem hagyta cserben. Pajzsa áthatolhatatlan burka még soha nem engedett semmilyen támadásnak... Akkor most mi történt?!

Hazafelé vették az irányt. Mögöttük az Orgazda kedélyesen mosolyogva intett viszlátot...

Az úton hazafelé még mindíg a történtek hatása alatt voltak. Vándor zavartan, ingerülten próbálta kiadni magából a feszültséget. Kereste a nyomás feloldását de még nem látta meg kívülről.

Aztán hirtelen, mint egy álomkép, meglátta. Egy pillanatra el tudta engedni fizikai valóját, és mintha a fátyol túloldalárol nézne vissza, észrevette. Az a valami nagyon ügyes volt: a pajzs csak az ellen védett, ami kívülre vitte volna Vándor energiáját, de ez a Naezmi, most befészkelte magát Vándor lelkébe, ott először elaltatta a figyelmét, majd szépen elkezdte felélni erejét... Helyére nyugtalanságot, feszültséget és agressziót töltött. Ezek a még szunnyadó ERŐT is előhozták rejtekükből, így még nagyobb veszteséget okoztak. Most viszont, hogy Vándor meglátta, a Naezni menekülni kényszerült. Még egy utolsó feszültséghullám, még egy apró figyelem-megzavarás és már ott sem volt.

A regenerálódás a veszteség ütemémél jóval lassabb folyamatnak bizonyult. Az egész nap a "sérülés" kezelésére ment el. Még a Társ is kapott a sérült harcos tehetetlen haragjából...

Vándor sokat tanult az Orgazdával és a Naezmivel való találkozásból. Meglátta saját elméje korlátait, meglátta gyengeségét és újabb jelzést kapott az ERŐ-től, hogy senki sem legyőzhetetlen. Folyamatosan ébernek és tudatosnak kell lenni, hogy a játszótér ne változzék harctérré. A mosoly erőssebb fegyver a pajzsnál is, bizonyította ezt a Társ, aki örömöt érzett az ismerőssel való találkozás miatt, így őt nem tudták kikezdeni.

A mosoly és a boldogság a legellenállhatatlan és legerősebb dolog a világon. Ha szívből fakad, meglátod, csodákra képes!