A megszokás és az új dolgok dilemmája

A mai reggel korán indult, mivel Tahitótfaluba kellett mennem Istvánnal, hogy egy gépet megnézzünk... Már régóta tudja, hogy reikivel foglalkozom, mindíg szivesen belemegyünk mélyebb beszélgetésekbe az emberi viselkedés, lélek és fejlődés témakörében.

A mai találkozást már vártam, mivel István összefutott Judittal, reikis társammal, mesteremmel, kalandozásaimon utitársammal. Judit átirányította Istvánt hozzám, mondván, ő néhány napon belül elutazik és bízhat bennem is... Nehéz dió, ha az ember volt főnökének, szakmai mentorának kell beszélni olyan dologról, amelyet az kevésbé ismer. Szerencsére István igazán nyitott, gondolkodó ember, így a beszélgetés érdekesnek ígérkezett.

Először némi tapogatózást éreztem a részéről. Judittól elfogadta, hogy én is lehetek olyan ember, akitől a reikiről tanulhat. Mivel napi szinten találkozunk, szakmai dolgokról beszélgetünk és olykor nekem is elfogy a türelmem az emberi korlátoltsággal és öncélúsággal szemben, nem igen akarta meglátni, hogy én valóbana reikit képviselem, élem. Megértem... "Senki sem lehet próféta a saját hazájában." Mellesleg én meg sem próbáltam. Amikor jobb helyet nem találván egy este az irodában "ütöttem be" a tibeti csengőmet" és István befutott, gond nélkül levezete, hogy ez miért és milyen alapon működik... Javasolta egy rázógép alkalmazásátm, hogy a folyamatot automatizálni lehessen.

Ma reggel szótáregyeztetés törént világnézetről, energiáról, vallás és hit kérdéséről, életről - halálról. Átgondolt, logikusan felépített kérdései, tájékozottsága nem lepett meg. Az már inkább, hogy mindent "a mérnök" kérdezett. nem meggyőzést, nem visszaigazolást várt a kérdéseire, csupán ismereteket halmozott fel szisztematikusan, logikai lámcot, összefüggést keresve az egyes elemek között. Azt már rég tudtam róla, hogy nem lehet dajkamesével és hókuszpókusszal elkápráztatni, bár nekem nincs is ilyen önös célom a Reikivel - úgy gondolom.

Sok -sok kérdés és felvetés között a távolság és "bizalmatlanság" oldódni látszott. Már a nagyon elgondolkodtató kérdések között jártunk, amikor hirtelen ez a kérdés hangzott el: Mit tesz egy reikis, ha a testvérét éppen a szeme előtt gázolják el? Segít visszatérni a halálból? Ráparancsol a testvére lelkére, hogy térjen vissza az életbe?

Ez a kérdés picit meglepett, de kiderült, hogy bibliai történet ismeretén alapszik (ezt most nem részletezem). A válasz a Reiki számára egyértelmű egy "átlegember" számáa viszont hátborzongató lehet: Hagyni és támogatni a balesetett szenvedettet saját döntésében. Az energiát tisztán azért csatornázni, hogy az illető el tudja dönteni, hogy merre tovább. Ha ez a döntés megszületik, az energia továbbá azt támogatja. Hangsúlyoztam véleményem, miszerint senki nem lehet annyira önző, hogy visszatartson egy távozni akaró lelket. Ez senkinek sem jó...

"Akkor a Reiki össze tudja varrni a sérvemet?"

Mosolyogtam, de erre a kérdésre olyan határozott és egyértelmű választ nem tudtam adni... István bizonygatta, hogy amennyiben háton fekszik, alaphelyzetbe tudja helyezni a sérv környezetét, csak össze kellene "ragasztani". Jaésképes lenne akár reggelig így feküdni, ha kell.

Mivel sérv gyógyítással én még nem találkoztam, csak azt tudtam mondani, amit érzek:

Ha van hited hozzá, képes vagy rá!

Rákos daganat, kéztörés, zúzódás, vérnyomás, vesegörcs, számtalan lesti - lelki baj, technikai dolgok működészavara, ezekben az esetekben már mind tapasztaltam a Reiki pozitív hatását, de pont sérv még nem volt...

A reggeli utazás jóval több dolgot adott nekem, mint amit el tudtam volna képzelni. Láttam egy embert a megszokásain keresztüllépni, a beidegződéseken és a tanult viszonyulásokon változtatni, ugyanakkor megmaradni ugyanannak aki előtte is volt, mégis változni...

A többi a Reiki dolga...