Szellemekről, szellemjárásról és kísértetekről már mindenki hallott. Eltávozott emberek lelkei, jó vagy rossz szellemek, segítők és még ki tudja kik, mik jelennek meg a tudatunkban, ha meghalljuk azt a szót, hogy szellem... Általánosságban azért libabőrös lesz az ember, ha arra gondol, hogy a lakásában szellemek tanyáznak, akik minden mozdulatát és gondolatát figyelik. Rengeteg mű foglalkozik a szellemvilággal, különböző stílusban interpretálják az emberek nagy része előtt félelmetesnek tűnő és ismeretlen, megközelíthetetlen világot.

Az esetek túlnyomó részében az embereket nem zavarják a szellemek, mert nem vesznek róluk tudomást. Ha nyitottabbak vagyunk az átlagosnál, esetleg változtattunk életünkön egy energetikai behangolás, vagy tisztítás által, érzékenyebbé válhatunk és  "bevonzhatunk újabb, intenzívebb megjelenési formákat öltő "szellemeket". Például a lakásban egyedül tartózkodva először csak fura, majd gatyasárgító lehet a csörömpölő pohárkészlet, a recsegő szekrény, esetleg a látómezőnk perifériáján átsuhanó árny... legtöbbször ilyen esetben az emberek gyorsan továbblépnek és igyekeznek kitörölni még az emlékét is a kellemetlen eseménynek. Egy mozi, egy kellemes beszélgetés, és mintha mi sem történt volna.

A következő eset egy régi barátommal esett meg. Családi házukban szombat délután egyedül takaritgatott a szobájában, zenét hallgatott. Teának vizet tett  a tűzhelyre teafőzőben, majd tovább tevékenykedett. Kis idő után feltűnt neki, hogy a víznek már forrnia kellene... Megnézte, a gáz el volt zárva. Mosolygott is magán, hogy ennyire szórakozott nem lehet, hogy nem gyújt alá... Meggyújtotta a lángot és elfordult, de a konyhából nem ment ki. Pár perc múlva a láng megint nem égett... ellenőrizte, a "rózsa" el volt zárva. De ki zárta el? Hangosan szólította édesanyját, hátha hazaért, de továbbra is egyedül volt. Újból meggyújtotta a lángot és folytatta a tevékenységet, amit épp félbehagyott. Egyszercsak halk kattanást hallott.. odafordult és még látta a lángot kialudni. A "rózsa" ismét el lett forgatva, de rajta kívül senki nem volt a konyhában! Barátom jó kondiban lévő fiatal lévén azon nyomban beleugrott a cipőjébe és futott közös barátunkhoz, Mezei László reiki mesterhez segítségért. Laci csak hosszas győzködés után bírta rá barátomat, hogy nyugodtan menjen haza, már "kitakarított".

Az ilyen és ehhez hasonló lények, "vicceskedők" energiára vadásznak,de azon kívül, hogy először megijesztik az embereket, utána csak bosszantanak, nem veszélyesek.

Más a helyzet természetesen azokkal a "naezmikkel", amelyek ártani próbálnak nekünk. Ezek a lények tényleg problémát okoznak... valamely okból kifolyólag ezeknek a lényeknek az a fixa ideájuk, hogy meg kell keseríteniük az életünket. Általában ezt ideig-óráig meg is teszik. Legutóbbi találkozásom egy csuklyás alakkal volt, aki egy tündéri kislányt nem hagyott aludni. Nem fizikális alakról van szó, tehát akkor próbált ártani, amikor az egó kikapcsol, alvás közben. A kislány nagyon rossz alvó, sírva ébred, és legutoljára egy csuklyás alak kergette és szurkálta álmában... Édesanyja megkeresett és segítséget kért, majd közölte, hogy papot is hív, hogy szentelje fel a lakást. Most azonban én voltam az első... Érkezésemkor már rögtön érzékeltem valami plusz jelenlétet, ami számomra nem annyira különös- persze számítottam is rá... Ez az alak kicsit távolabbról figyelte beszélgetésünket, és nem igazán akaródzott neki közlebb jönni, nem is volt erőszakos... most. Elmondtam a háziaknak, hogy mi is az amivel én foglalkozom: a reiki. Elmeséltem, hogy a reikivel is ugyanúgy lehet helyiségeket, lakásokat, tereket "felszentelni", mint azt a papok teszik. A reikiben ezt "hangolásnak" nevezzük, én szoktam energetikai takarításról is beszélni. Mivel a reiki immáron több mint tizenkét éve rám talált, és egy ideje a tradicionális reiki legmagasabb energetikai behangolását is megkaptam, mondhatom, nem volt nehéz dolgom. Csak tisztán megfogalmaztam, mit is szeretnék, és hagytam az erőt, hogy megoldja a feladatot. Amikor eljöttem, ügyeltem, hogy azok az energetikák, amiknek kiraktam a szűrét, ne jöjjenek velem haza...